Székelyszentlélek

Székelyszentlélek fölött, 934 méter magasan található a Gordon-tető. Neve az őrhegy kifejezések latin származéknyelveiben keresendő, hiszen ez a tájegység erre is szolgált hajdanán.

A Székelyudvarhelytől tíz kilométerre fekvő település a trianoni békediktátumig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott.  Ma mintegy hatszáz, római katolikus székely lakja.

Székelyszentlélek a Felső-Nyikómente egyik legrégebbi települése, már az 1333-as pápai tizedjegyzékekben is megemlítik. Nevét arról a Szentlélek tiszteletére emelt templomáról kapta, mely Entz Géza szerint a 13. század végén épülhetett.  A hagyomány szerint egyszer pünkösdkor hó esett arra a helyre, ahol most a templom áll. Mivel a hó a tisztaság jelképe, ezért a  Szent Lélek tiszteletére szentelték fel.

A falu belterülete tipikus halmaztelepülés, határa erdőirtással alakult ki. Így nem csoda, ha a mezőgazdaság mellett jelentős megélhetési forrást jelentett az erdőgazdálkodás is. Ez utóbbihoz kapcsolódik ragadványnevük is, hiszen a környékbeliek szurokszedőknek csúfolják őket, mivel általános tevékenység volt a fenyőszurok gyűjtögetése. Gúnyversük így hangzik:

Szurokszedő Szentlélek,
Alig élnek szegények.

A kereskedelmi útvonalaktól, így a tatárjárásoktól is nagyjából távol eső Szentléleknek három természetes határa van: a település körüli megművelt terület, a Gordon-tető és a szencsedi területrész, ahol a falu, majd község legelőterületei voltak, valamint Tartód.

Székelyszentlélek mint település először az 1332. évi pápai dézsmajegyzékben szerepel. Eszerint akkor már plébániája is volt a falunak, hiszen a jegyzék szerint a Jakab nevű pap eleget tett a kirótt 4 dénár pápai adó kifizetésének. 1560 környékén község volt már, Farkaslaka, Malomfalva, Bogárfalva és Szencsed is ide tartoztak.

Az erős katolikus felekezetű település a reformáció idején, az 1560-as években protestáns hitre tért át, és ezt közel száz évig tartotta is. Nagyszabású egyházi perek következtek, hiszen az addig katolikus birtokban lévő földeket, mintegy 1700 hold havasi legelőt elkoboztak, és átfestették a templomot is. Később, amint a jezsuiták 1620 körül megtelepedtek Székelyudvarhelyen és környékén, visszaállt a katolikus rend, és azóta is tart.

Az 1660-as évek elején a tatárjárás egy kisebb hulláma Szentléleket is elérte. A legenda szerint Szencsed is ekkor kapta nevét: a falubeliek oda rejtették a templom kegytárgyait a fosztogatók elől, vagyis „szent csend” honolt a rejtekhely közelében. Egy másik legenda ad érdekes magyarázatot az Oroszheggyel határos Diákdomb nevének eredetére. Eszerint egy deák lován menekült a tatár elől, és olyan előnyre tett szert, hogy megállhatott visszanézni az üldözőkre. A lóra viszont rájött a szükség, és nem volt hajlandó megindulni, amíg azt be nem fejezte, így utolérték a menekülőt, és végeztek vele.

Ahogy egyetlen települést sem, így Szentléleket sem kerülte el a tréfálkozás. Kis versike is született valamikor régen a helybéliek bosszantására: „Szurokszedő Szentlélek/ Alig élnek szegények”. Ez a két sor viszont sokat elárulhat arról, hogy milyen megélhetési lehetőséget választottak a falubeliek. A fő foglalkozás az állattenyésztés és a fakitermelés volt, valamint fenyőgyantát (ezt nevezték szuroknak) gyűjtöttek, ami gyógyszerként, festékanyagként nagyszerűen használható volt, emellett az ácsmesterséget szintén nagy hozzáértéssel űző szentlélekieknek fontos kötőanyagot jelentett.