Székelykeresztúr

Székelykeresztúrt három település Keresztúrfalva, Keresztúr és Timafalva 1884-be történt egybeolvadása hozta létre. Ehhez csatlakoztak a jelen korban Fiátfalva, majd Betfalva.

Névadója a Szent Kereszt (Santa Croce). Annak középkorban szokásos urazása Domine Croce, Kereszt Úr szolgáltatta a helységnevet. Alátámasztja ezt a Római Katólikus Plébániatemplom védőszentje is, a Szent Kereszt. Ugyanakkor a helység fölé magasodó "Jézuskiáltó" és a rajta álló kereszt is a város nevével van összefüggésben. A "székely" előnevet elsőként egy 1548-ban keltezett irat tartalmazza. Ezt a jelzőt a szentistváni Magyarország közel félszáz hasonló nevű településének megkülönböztetési igénye indokolta.

Székelykeresztúr az Erdélyi medence keleti szélén, a Küküllő menti dombvidék peremén, a Nagyküküllőbe ömlő Gagy-vize és a Szőke-Nyikó által kialakított hordalékkúpon, 390 m tengerszintfeletti magasságban fekszik.

Az első régészeti adatunk Szent István korára keltezhető (Gyárfáskert-Hajnal negyed). Írott forrásaink csak a XIV. századtól vannak a telpülésről. A régészeti kutatás alapján az 1200-as évek körüli leletanyag ugrásszerűen megnövekszik és a Gimnáziumkerttől a Róm. Kat. Templomig húzódó területen. Valószínüleg ekkor érkezett a magyarság székely eleme helységükbe (és a vidékre). Teljesen megváltoztatták a település rendjét, de magyar kulturával rendelkeztek és magyarul beszéltek. Ennek bizonyítéka: a más helyre való telepedés, ugyanolyan régészeti anyag léte mint a korabeli ország más területein és színmagyar dülőnevek (a szláv luka-lok = legelő szó is egy magyarosított, de hozott szóra utal). Ők a templomépítők.

Itt építették fel az egész Erdőhát - Keresztúr - Udvarhely környéke és a Homoródremete legnagyobb plébániatemplomát. Nem véletlen tehát, hogy helységünk első írásos említésekor - 1333-ban - a keresztúri Jakab pap fizette a fentemlített tájegység legnagyobb pápai tizedét (23 báni dénárt - amikor Udvarhely csak 17-et). Ugyanakkor a második alkalommali bejegyzés első soraiban ezt olvashatjuk: "in primis" = elsőnek is. Ez kézenfekvő utalás arra, hogy a környék papjai, a legfontosabb egyházközségbe állomásozó megbízottaknak hozták a befizetési kötelezettségeiket.

Erdély szempontjából kiemelkedően fontos esemény zajlott le Keresztúron 1605 február 1-én. A székely főemberek itt választották "székely ispánná" (comes sicutorum) Bocskai Istvánt (csak ezután választhatták Nyárádszeredán Erdély fejedelmévé). Ez a dátum egyuttal a református vallás térnyerésének évszáma is lehet.

Jelentős eseményünk az 1793-ban alapított Unitárius gimnázium és az azt megelőző templomépítés. Ez utóbbit a katólikusok 1767-ben történt templomvisszafoglalása okozta. A gimnázium alapítása viszont nem csak Keresztúr és környéke, hanem a Székelyföld jelentős részének fontos oktatási intézmény létrehozását jelentett. Fontos szerepet játszott az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc és az ezt követő Makk-féle összeesküvs szellemi előkészítésében.

Az 1867-es kiegyezés itt is erőteljes polgárosodás útját nyitotta meg. 1870-ben Állami Tanítóképző kezdi meg működését. A gazdasági élat fellendűlését segtette az 1888-ban átadott Székely szárnyvasút. 1902-ban Kender és Lenfeldolgozó üzem épült. Művelődési társaságok, kaszinók jönnek létre. A korszak nyomai jelentős építményeiben máig láthatóak.

Ezt a lendületes fejlődést törte meg a I. Világháború, amiért 144 halottal kellett fizetni. Az ezt követő Trianoni békediktátum következményeként a román állami hatóságok megszüntették az anyanyelvi elemi oktatást (1919. december 1.) és a magyar tanítóképzést (1935).

 

 

A székelykeresztúri vajgyár

A székelykeresztúri vajgyár 1937-ben épült, '38-tól üzemelt. Az 1948-as államosításig szövetkezeti tulajdonban működött, és termékeit külföldön is értékesítették. Az államosítás után megnövelték kapacitását, és a rendszerváltásig a csíkszeredai Hargita Tejipari Vállalat alegységeként működött, napi 40 ezer liter tejet dolgoztak fel benne. 1989 után privatizálták, és az évek során a fenti tejmennyiség egyre csökkent. Az új tulajdonos eladta a gyárat egy multinacionális cégnek, amelynek nem az előállítás volt a célja, hanem az ingatlan értékesítése, így a termelés fokozatosan leállt, majd 2010. április 1-jén bezárták a feldolgozót. A Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet 2011 februárjában alakult, de az alapítói már 2010 júniusában elkezdtek szervezkedni. A szövetség kialakulását és növekedését a feldolgozóipar koncentrálódása, a multinacionális kereskedelmi láncok agresszív üzletpolitikája és az érdekképviselet hiányából adódó termelői ellehetetlenülés indukálta.

A Székelykeresztúr és Székelyudvarhely környéki mintegy ötszáz tejtermelő család, mint tulajdonos bele tud szólni az ár alakításába, a szövetkezet sorsába, a döntéshozatalba. A szövetkezetben valamennyi tagnak egy szavazata van, ami azt jelenti, hogy senki nem tudja magának megkaparintani a többségi tulajdont. Ez az összefogás országos premiernek számít.

A Keresztúr és Udvarhely környéki szarvasmarhatartókat, érdekvédelmi egyesületeiket és közbirtokosságokat tömörítő Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet a tagdíjakból, bankhitelből, valamint Hargita Megye Tanácsa és a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával megvásárolta a 2010-ben bezárt keresztúri vajgyárat, így a gazdák tulajdonosaivá váltak egy nagy kapacitású tejfeldolgozó üzemnek, így egyszerű tejtermelőkből tejfeldolgozókká és tejtermék-értékesítőkké váltak. A több mint 500 ezer eurós adásvételt még egy ugyanekkora értékű fejlesztés - gép- és szállítóeszköz-vásárlás - követte. Ezzel a beruházással a termelői csoportok tekintetében egyedülálló feldolgozói kapacitás jutott termelői integrációba, esélyt adva a tejtermelő ágazat versenyképességének megmaradására. A beruházás mintegy ötszáz gazdacsaládnak jelenthet biztos megélhetést és lehetőséget, érvényesülést a szülőföldön. Az egymillió euró értékű befektetés nem mindennapi lépés az ország gazdatársadalmának életében. 2012 év végére befejeződtek a felújitási munkálatok, így 2013 januárjában kezdődhetett meg az érdemi termelés az üzemben.