Siklód

A Székelyföld nagy vándora Orbán Balázs, így ír Siklódról: „… Siklódot protestáns szentföldnek hivják, mert lakói (1500 lélek) igen becsületesek, romlatlanok és vallásosak; elszigeteltségök megvédte az elerkölcstelenedés és elfajulástól; itt őserényeink még eredetiségökben találhatók fel.”

Siklód a Kis- Küküllő felső völgyének vízgyűjtő körzetébe esik és közvetlenül határos a Sóvidékkel. Földrajzilag és néprajzilag is a Sóvidékhez sorolható, és része annak.

Magát a falut minden irányból hegyek veszik körül, melynek tengerszint feletti magassága 600-800 m között váltakozik. Legmagasabb pontja, az 1025 mmagas Siklódi-kő.  Tőle dél-délnyugatra emelkedik a 991 m magas kettős csúcsú Küsmődi-kő.

A falunak ez a hegyek közé való elzártsága, s a többi környező településtől való meglehetős távolsága és elszigeteltsége, ez az izoláltság magyarázza meg nemcsak az eredeti népviseletnek, ősi népszokásoknak, hagyományoknak a megőrzését, hanem a lelki, erkölcsi élet sajátosságait, néha eltévelyedéseit is. A település zártságát a település helye, fekvése, domborzati viszonyai befolyásolják.

A XX. század elejéig nem számított zsáktelepülésnek, mivel a legtöbb települést földes út kötötte össze. A XX. század derekán egyre több település kapott szilárd burkolatú utat, a lovas fogatot felváltották a gépjárművek. Siklódon továbbra is hiányzik az aszfaltozott úthálózat. Zsáktelepülés volta az 1950-es évekig nem jelentett hátrányt a lakosság számára, mivel munkáját, megélhetését a föld és az állattartás biztosította. A termelőszövetkezetben beindult a modern nagyüzemi módszerre való átállás A földeket kényszerből beszolgáltatták, amelyeket azóta visszakaptak a tulajdonosok. Megmaradt az állattartás, disznó, egy-két fejőstehén tartásának lehetősége Azonban Siklód földterületének, legelőjének nagy része dombos, szurdokos volta miatt nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan volt, nem gondozták, elgyomosodott.

Az állattartási lehetőség csökkenésével a lakosság nagy része kényszerűségből munkahely után nézett, a fiatalok elvándoroltak, a falu lélekszáma folyamatosan apadt, az 1950-es évek végén - ezerötszáz körüli lakosa volt a falunak. Jelenleg 415 házszámmal, benne csupán 160 gazdasággal.

A falu napjainkig híres cseresznyetermő vidék hírében áll.
  
A gyűjtögető gazdálkodással kapcsolatos szerkesztmények közül még ma is bámulatba ejtő szerkezet a Hegyi Izsák tulajdonában levő makktörő, amit régebben bükkmakktörésre használtak.

Az olajprés is az egyik legrégibb siklódi típust mutatja.