Oroszhegy

Oroszhegy az egykori Udvarhelyszék legmagasabban fekvő települése,  Székelyuvarhelytől 10 km-re. Oroszhegyet az 1334-es pápai tizedjegyzék említi először Vriczheg néven.

A település első házai Nagykút (Diafalva) környékén épültek, majd a XVI. század végén, természetes szaporulatnak köszönhetően a lakosság benépesítette a mostani központi részt. A Mihálydombtól Nagykútig tartó településrészt, Diafalvát, a hagyomány Oroszhegy anyafalujaként tartja számon.

Itt, Diafalván volt az első templom is, amelyet 1670-ben lebontottak, és Domokos Kázmér rendelkezése szerint ezt követően a központi részen építettek fel. 1748-ban az oroszhegyi plébánia különvált Székelyszentkirály anyaegyházától, az 1670-ben épült temlom szűknek bizonyult, így Mária Terézia 1765-ben kelt engedélyével 1766-1770 közt újat építettek. 1937-1940 között ezt a templomot is átépítették, a mai formáját öltve magára. (Mihály 1996. 11-13.o.)

 

A falu jellegzetességénél fogva az áruba bocsátott termékek közül leginkább a népi faipar termékei, mint a deszka, épületfa, szőlőkaró, faedények, valamint különböző gyümölcsfajták szerepeltek. A fával való kereskedelem, illetve a fából készített termékek értékesítése szinte minden család életében fontos szerepet játszott. Aki fogattal rendelkezett, az a megélhetés és a jobb létfeltételek érdekében be kellett kapcsolódjon a fa értékesítési folyamatába. A gyümölcskereskedelem legfontosabb terméke a szilva és az alma. Ezzel jártak az árusok a legmesszebbre és ezt árulták a legnagyobb tételben. Saját maguk termesztette árut árultak, felvásároltak a fogattal nem rendelkezőktől is, de nagyobb hasznot hozott a saját termény árusítása. Az árut kóborral, ernyős szekerekkel vitték különböző vásárokra, hetivásárokra, faluról-falura.

A szekeresség kismértékben még jelen van a falu életében, virágkorát a kommunizmus idején élte, azonban szilvát, almát most is szállítanak a szekérrel, de csak a Gyergyói-medencében. A csíki falvakban nem járnak a nagy autóforgalom miatt. Deszkát, faanyagot visznek manapság is szekérrel, de nem olyan nagy távolságokra, a Nyikómentére.

Oroszhegyen legelterjedtebb gyümölcs a szilva, ezért nagy hagyománya van a hasznosítás különböző módjainak: a szilva aszalásának, pálinkafőzésnek és a lekvárkészítésnek.

A helyi ipar és kézművesség, amint említettem a fa köré épült ki. Híresek voltak az asztalosok, a gerenda vagy szarufafaragók, kádárok, zsindelykészítők, kapufaragók, de megemlíthetjük kőfaragókat, a molnárokat, a kovácsokat, a csizmadiákat és a szabókat is.