Korond

Korond Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja. 

Korond hírnevét a hagyományos népi mesterségeknek köszönheti, ugyanis azon ritka települések közé tartozik, ahol még ma is élő mesterség, a fazekasság és a taplófeldolgozás.

Neve elválaszthatatan a népi kerámiától, a népi fazekasság egyik erdélyi központja. Atyha, Kalonda, Pálpataka és Fenyőkút települések tartoznak hozzá.

A település környéke olyan természeti értékekkel rendelkezik, mint a híres korondi csigadomb, mely ma természetvédelmi terület, a települést övező dombok legendás helyei (Likas-kő, Firtos-hegy) vagy a falu határában található gyógyhatású borvízforrások. Bár az egykori Korond-fürdőnek ma már csak az emléke él, valamikor itt Erdély egyik jelentős füdője volt.

„Nincs az országban olyan jelentős kirakó vásár, amelyen a korondi edényest ne lehetne megtalálni: átvette a borvizes székely örökségét: az országutat. ( . . . ) Leleményességben, bátorságban felülmúlják szomszédaikat. Vállalkozó szellemük a merészséggel határos. Ismerik a kockázatot, de nem riadnak vissza tőle. A korondi ember kicsi haszonért is mer kockáztatni, befektetéseket végezni, bízik szerencséjében, saját erejében, hidegvérében, mely soha nem hagyta el. Korond népe országszerte arról nevezetes, hogy háziiparilag végzett agyagedény gyártása által nagy területet képes ellátni egyszerűbb konyhaedényekkel és szükségleti tárgyakkal.” - Incze Lajos, 1939.

Incze Lajosnak a múlt században tett megfigyelése biztosította a korondi fazekasság több évszázados fennmaradását. Lássuk, milyen korszakokon haladt át ez a népi mesterségnek, amely ismertté tette Korond nevét. Korond a Sóvidék egyik legrégibb települése. Az 1333-as pápai tizedjegyzékben több faluval egyetemben szerepel, míg a szomszédos Sófalváról csak a XV. század végéről, Atyháról pedig a XVI. századból vannak írásos emlékeink.

A korondi fazekasságról az első átfogó és alapos jellemzést Orbán Balázs adta, aki kiemelte a fazekasságot mint alapfoglalkozást:,,A havas alatti Korondnak kevés művelhető földje van, de terjedelmes havasain annál több legelője, ezért a marhatenyésztés főtényező, és a fazekas mesterség, mert Korondon minden ember fazekas is, itt készülnek azon mázatlan és hallatlan olcsó cserépedények, melyek egész Székelyföld, kivéve Csíkot, konyhakellékeit fedezik: nyikorgó szekereiken százezreit hordják szét a korondiak ezen gyártmányuknak, s azt rendszerint nem pénzért, hanem gabonáért adják el. Faluról falura, vásárról vásárra menve élénk cserevásárt folytatnak, s gabonát visznek haza a havason szénacsinálással foglalkozó családaiknak."