Kányád

Kányád a Kelet - Erdélyi Udvarhely - szék délnyugati részében található, Székelyudvarhelytől 15 km-re, Székelykeresztúrtól pedig mintegy 25 km-re. A Hodos - pataka völgyteknőjében „eldugottan” húzódik meg, 550-575 m tengerszint feletti magasságban. A legközelebbi községközpont Székelyderzs (5 km), Székelyudvarhelytől pedig 16 km-re fekszik.

Kányádban 306 ember él, köztük a nők vannak többen, 159-en, és közülük is a 65 év felettiek 65%-a özvegy. Ebből az adatból már sejthető, hogy itt mezőgazdaságból nem nagyon lehet megélni. Egyrészt kevesebb a férfi, másrészt a gazdasági területeken a vadak tönkreteszik a termést, már a házak közelébe eső területekre is bemerészkednek, így például kukoricát csak a háztájin vetnek, krumplit viszont annál inkább, hiszen az megmarad.

Kányád különlegessége abban rejlik, hogy bár nem kevesebb mint nyolc falu alkotja, lakossága (az év eleji adatok szerint) alig haladja meg az 1200-at, és ezzel a 23 udvarhelyszéki község közül az egyik legalacsonyabb létszámú település. (Egyedül a szomszédos Székelyderzsben laknak kevesebben, de ezt a községet alig két falu alkotja.)

A falu határában számos védett növény található: nárcisz, pünkösdi rózsa, lila vadliliom. Nevének eredete Kiss Lajos szerint a személynévként is használt „kánya” madárnévnek a -d képzős származéka.

Kányád első írásos említése az 1332-1337 között készített pápai tizedjegyzékben maradt fenn. Kányád XVI-XVII. századi írott forrásait túlnyomó többségben a Mátyás király által elkezdett, majd a későbbiekben rendszeresített katonai jellegű székely összeírások képezik. Ezeket legtöbbször hadi szemlék alkalmával végezték el, vagy előre kijelölt biztosok készítették ezeket. A székekbe kiküldött személyek az adott napra maguk elé rendelték a falvak bíráit és esküdtjeit és ezek eskü alatt tettek vallomást településük minden rendű és rangú lakójáról, így a feltett kérdéseknek megfelelően készültek el az általános, a katonáltatás és az adókirovás céljából kezdeményezett névjegyzékek.

1567-ben elrendelte az országgyűlés az udarhelyszéki porták összeírását, a 25 dénáros adó szedését megelőzően. Ez a fontos intézkedés mutatta a székelység vagyonerejét, a települések nevét és a kapuk számát is. A legkisebb községekben a kapuk száma 1 - 10, a közepesekben 15 - 40, a legnagyobbakban 40 - 60 kapu volt (Ders 45 portával szerepel). Ebben az összeírásban szerepel Kanijad 24 portával. Érdemes megemlítenünk, hogy a porta jelentése folyton változott. Sokszor - a XVI-XVII. században - néhány évenként. Fontos, hogy a papok, malmok, bírók, iskolamesterek, disznópásztorok stb. időnként adómentesek, és még lényegesebb, hogy a török sarcolása, árvíz, vagy a település leégése utáni években az egész falu vagy a leégett házai adómentességet kaptak, azaz az adóösszeírásban nem szerepelnek, így tűnhet túl kicsinek a lakosság.

A középkori Kányád és Udvarhelyszék egyház- és művelődéstörténetének egyik kiemelkedő emléke egy 1515-ben megjelent prédikáció-gyűjteményhez kapcsolódik. A kötetben található legrégebbi, leghosszabb összefüggő kézírásos szöveg magyar nyelvű Mária-imádság, melynek záradékából kiderül, hogy a kötet legelső tulajdonosa 1524-ben Érsiki György kányádi pap volt. A prédikáció-gyűjtemény 1545-ben György dályai pap tulajdonába, majd a kányádi származású Miklós muzsnai paphoz került. A „Kányádi Töredék” azért is jelentős a középkori Udvarhelyszék egyháztörténetének vonatkozásában, mert közvetett módon a pálosokkal hozható kapcsolatba (ugyanez a Mária-imádság a 15. századi Götweigi Kódexben is megtalálható, amely magyarországi pálosoké volt). Pálos szerzetesek jelenlétére a Székelyföldön történeti források nem utalnak, Kányádtól délre viszont nem messze fekszik az egyelőre tisztázatlan néveredetű Pálos helység (első említése 1298-ból ismert), és - bár értesülései nem minden esetben megbízhatóak - Orbán Balázs is arra utal, hogy a két falu közti templomot a hagyomány szerint „... még a fehérbarátok - kiknek ottan kolostora volt - építették”. Ha pálos kolostorra nem is, de pálos műveltségű vagy múltú kányádi papokra joggal gondolhatunk a fenti adatok alapján.

2005. és 2006. májusában Sófalvi András vezetésével a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum a székelykeresztúri Molnár István Múzeum együttműködésével és a kolozsvári Babeş Bolyai Tudományegyetem történész-régész hallgatóival együtt leletmentő feltárást folytatott a Kányád és Jásfalva közti „Régi Templom” (v. „Régi temető”) dűlőben a két falu középkori és kora újkori templománál.

Középkori (udvar)ház nyomai Virágkertben
1984. november végén Derzsi Pál nagygalambfalvi tanító jelentette a székelykeresztúri Múzeumnak, hogy Kányád határában töredékes kályhacsempékre bukkant. A székelykeresztúri múzeum akkori régésze, Benkő Elek és Székely Attila kimentek a helyszínre, december 4.-én, ahol Derzsi Pál csaknem ép, kiegészíthető kályhacsempéket adott át a múzeumnak.

1985. júliusában egy rövid leletmentőásatást folytattak, két kis szelvénnyel. Egy 15-16. századi földfelszínre rakott épületet tártak fel, melynek döngölt agyagpadlója alatt a laza föld miatt a ház építői egy lebontott 15. századi kályha csempéit és kályhaszemeit helyezték padlóalapozásnak.