Homoródszentmárton

Homoródszentmárton a Nagy-Homoród folyó és a Gyepes- valamint Kénos patakok völgyének torkolatánál fekvő község.

Lakossága magyar, több mint fele unitárius vallású, a többi református, katolikus és baptista vallású. A lakosság gazdálkodással, földműveléssel foglalkozik.

A község a nevét akkor nyerhette, amikor II. Géza magyar király a XII. század közepén a Homoród és a Nagyküküllő felső völgyeit betelepítette. Az első település nyomai valószínűleg az 1241. évi tatárdúlások idején semmisültek meg. Erre utal az is, hogy a Homoródvidék templomai mind a tatárjárás utáni korszak stílusában épültek.

E korszakban épült az egyházközség - 1887-ben lebontott - régi templom is, mely a falu déli részén várfallal övezve uralta a tájat, és menedéket nyújtott a környező falvak lakosságának is. A bástyákat a múlt század folyamán lebontották és azok anyagából új iskolát, papi- és kántortanítói lakást építettek. A bejárati bástyát pedig magasítással harangtoronnyá építették át.

A faluban a várfallal körülvett templom az unitáriusok birtokában volt már az 1613. esztendőtől. Az egyházközség éltető lelke a Bíró család volt, mely vagyona és kapcsolatai révén a XIX. század közepéig pajzsként állott a homoródszentmártoni unitáriusok mellett.

A Bíró család adta egyháznak az első Főgondnokot, Sámuelt, aki 1718-1720 között óriási szerepet vállalt az unitárius egyház jövőjét biztosító küzdelemben. A Bíróknak köszönhetjük azt, hogy a gyülekezet az elmúlt évszázadok viharaiban megmaradt unitáriusnak.

1847-ben megállapították, hogy a több évszázados falfreskós, 84 férőhelyes templom életveszélyes állapotban van és lebontását javasolták. Az új templom felépítésére gyűjtést is rendeztek, de az 1849-es szabadságharc megállította a munkálatokat. Az összegyűjtött pénzből pedig, néhány esztendő elmúltával, csak nagyobb javításra futotta.

Újabb, 40 esztendeig tartó javítgatások után 1887-ben hatóságilag betiltották a templom használatát. A közel 600 éves épületet lebontották s helyébe a ma is használatban levő templomot építették.

Az építkezési munkálatok ideje alatt, az unitárius istentiszteleteknek a református templom adott helyet, ahol 1888. június 11-én Dombi Mózes lelkészt szolgálat közben érte a halál.

Az első világháború mély nyomokat hagyott a gyülekezet és a falu emlékezetében. A meglévő pénzalapok elértéktelenedése mellett az egyházközség elveszítette az egyik 1666-ban készült harangját és az 1844-ben épített orgona sípjai sem menekültek meg a bevonuló katonák pusztítása elől. A falu piacán emlékmű őrzi 37 férfi nevét, akik életüket áldozták az első világégésben.

1999-ben pedig teljesen felújították a templomot, megjavíttatták ennek több évszázados tornyát is.

A Homoródmente Művészetéért Alapítvány 1993-tól itt rendezi meg minden esztendőben Művésztáborát.