Bikafalva

Bikafalva ősi székely település, a Nagyküküllő jobb partján, a Székelyudvarhelyt Segesvárral összekötő főút mentén, Székelyudvarhelytől 6 kilométerre, a legendás Csicsér hegy alatt fekszik, 450 méter tengerszint feletti magasságban. A falun keresztül folyik a Sükő pataka.

Benkő József szerint eredeti neve Nagyküküllőfalva volt, a hagyomány szerint mostani nevét onnan kapta, hogy Basta pusztításai idején, egész Udvarhelyszéken itt maradt meg az egyetlen bika. Bikafalva eredeti neve Szent Lukácsfalva volt. Első írásos említése 1334-ből való. Akkor szerepelt a pápai tizedjegyzékben, ami azt igazolja, hogy akkor már szervezett település volt, templomot és lelkészi állást tartott fenn.

A falu mai elnevezése is az ősi névből vezethető le. Ősi templomára bizonyosan valahová felfestették az egyházközség védőszentjének, Lukács evangélistának a jelképét, a bikát. Erről nevezték el a köznapi nyelvben Bikásfalvának, mely elnevezésből elkopott az „s” rag, és maradt a falu mai neve: Bikafalva. A középkorban, egy időben ez elnevezéssel párhuzamosan hívták a falut még Nagyküküllő falvának is.

A falu ősi temploma nem maradt fenn. Mai műemlék jellegű református templomát szakemberek véleménye szerint az 1800-as évek elején építhették, feltehetően az 1814. évi tűzvész után. A 2005-ös árvízben tönkretett templom javítása során a munkások, a korábbi, valószínűleg az 1680-as évek elején épült templom alapjaira bukkantak. A templom egész belsejében látszott a valaha kisebb templomalapja és mintegy 20 cm felmenő fala, amit a régészek feltártak.

Egyházi értékei még az 1886-ban, Sopronban öntött kis harang, melynek súlya 180 kg. A nagyobbik harangot 1927-ben öntötték az olaszországi Udine városában, az első világháborúba hurcolt harang helyett. Ennek súlya 270 kg.

Az 1968-as kommunista területi átrendezésig a falu közigazgatásilag önálló volt, községközpontként működött. A szomszédos két faluval, Hodgyával és Ócfalvával alkotott községet. Akkor megszüntették a községet és a szomszédos Felsőboldogfalvához csatolták a falut. Ezzel megkezdődött több évszázados gyarapodásának a megtorpanása, visszafejlődése. Nemcsak közigazgatásilag szűnt meg vezető szerepe, hanem rendre leépült a jól működő 8 osztályos iskolája és más intézményei.

2005. év augusztus 23-án árvíz alá került. 2006-ban sikerült felújítani a templomot, az iskolát és a gyülekezeti házat.