Atyha

Atyha a Sóvidék legmagasabban fekvő települése, ősi falu. A tipikus "nyeregben ülő" falu Székelyudvarhelytől 36 km-re, Korondtól 10 km-re északnyugatra az Atyhai-nyereg (675 m) északi részén, a Korond- és a Küsmöd-patakok vízválasztóján fekszik. Neve puszta személynévből ered, melynek alapja a magyar atya főnév.

Orbán Balázs szerint a falu régi temploma a Szentegyházas erdőben (719 m) volt, s innen származott az 1437-es évszámú harang, mely az 1867-es tűzvész áldozata lett. A régi templom romjait 1818-ban fedezték fel, midőn a több évszázados bükköst levágták és "pityókával" ültették be. Atyha népe a reformációval unitárius hitre tért és Korondhoz tartozott, majd önállóságot szerzett és saját templomot épített. Az atyhaiak visszatérése a katolikus egyházhoz Péter István gyergyószentmiklósi esperes érdeme (1725). A Kupásné-hegy alatti kőtemplom 1652-ben épült, nem messze a maitól; idővel kicsinek bizonyult, és 1795-ig állott fenn.

A mai, kőfallal kerített, keletelt templom 1797-1799 között épült 788 m magasságban, Kovács József plébános idején. Az 1927. július 2-i tornádó lerombolta a templom tornyát.

1910-ben még 1609 lakosa volt, ám az utóbbi évtizedekben az elnéptelenedés útjára lépett.