Agyagfalva

Agyagfalva - Székelyudvarhelytől 12 km-re délnyugatra, a Bögözi-medence területén, a Fancsika-patak völgyének északi kijáratánál fekszik.

Ősi székely falu, a falutól a Nagy-Küküllő felé északra elterülő rét a székelység ősi gyülekezőhelye. 1506-ban itt alkotta meg nemzeti törvényeit a székelység.

Az 1848. október 16-17-i székely nemzetgyűlés színhelye, amely elrendelte a népfelkelést.

Az Agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés 1848. október 16.
A történeti Erdély magyarságának mintegy felét kitevő székelység 1848 tavaszán lelkesedéssel kapcsolódott be a magyar forradalomba. Elfogadta a pesti március 15-i Tizenkét Pontot, amelyekhez hozzáfűzte a maga sajátos kívánságait.

A székelység szerette volna elérni a terhes határőri rendszer és a jobbágyviszonyok azonnali eltörlését, az emberek törvény előtti egyenlőségét s a közteherviselés késedelem nélküli megvalósítását. A határőri katonai rendszer nagy terheket rótt a családokra, a marosszéki és udvarhelyszéki szabad székelység az osztrák uralom idején elvesztette eddigi jogainak nagy részét s amiatt volt elégedetlen.

Nemzeti gyűlés tartásának a gondolata már tavasszal felvetődött a székelység körében, de akkor elmaradt. Azonban ősszel, polgárháborús hangulat kialakulása után a tanácskozásra valamilyen formában és valahol feltétlen sort kellett keríteni. A székelységnek ugyanis sorsdöntő kérdésekben kellett állást foglalnia, meg kellett határozni a székelység helyét a magyar forradalom és a kibontakozóban lévő osztrák ellenforradalom viszonyában, részvételét a magyar szabadságharcban, s különösen az erdélyi magyarság önvédelmi harcában, kifejezésre kellett juttatnia az erdélyi társnépek iránti békés szándékát. 

A székelyek nagy gyűlését Marosszék egyik országgyűlési képviselője, Berzenczey László kormánybiztos hívta össze. Berzenczey felhívása három pontba jelölte ki a nemzeti gyűlés célját:
1. egy három személyből álló ideiglenes székely kormány alakítása, mely a magyar minisztérium fennhatósága alatt a Székelyföld polgári és katonai ügyeit intézi
2. egy székely nemzeti katonai tábor szervezése
3. a székely nemzet régi szabadságának visszaszerzéséről való tanácskozás.

A felhívás 50 esztendős korig minden székely férfiút, beleértve a katonai alakulatokat és tiszteket az Agyagfalva melletti rétre hív október 16-ra, hogy ott határozzanak a Habsburg ellenes önvédelmi harc ügyében.

Miért esett a választás Agyagfalvára?
A Nagy-Küküllő partján Székelyudvarhelytől nem messze fekvő Agyagfalva a székelység lakta területek közepe táján fekszik. A hely megválasztásában mégsem a földrajzi szempont volt a döntő, hanem a történelmi hagyomány. Ugyanis itt tartották századokkal korábban a legnevezetesebb székely nemzetgyűléseket, hogy a közügyeket megtárgyalják s törvényeket hozzanak.

A felhívást nagy lelkesedéssel fogadták az egész Székelyföldön, s már október első napjaiban megkezdődtek a gyűlés előkészületei.

Október 13-án elindult a székely székek népe. Csikból és Háromszékről mintegy 15-15 ezer fő, Udvarhelyszékről mintegy 20-25 ezer fő, Marosszékről, a Kis-Küküllő és Nyárád völgyéből minden falu népes küldöttsége s így mintegy 60.000 ember vehetett részt ezen a történelmi nevezetességű eseményen.

Ott voltak a székek vezetői is. Háromszékről Berde Mózes és Demeter József kormánybiztosok, Csíkból Mikó Mihály kormánybiztos és Gál Sándor százados és Udvarhelyszékről az ugyancsak kormánybiztosi szerepet betöltő ifj. Bethlen János.

Agyagfalván az események középpontjába a gyűlést szervező Berzenczey állt, akit a csíki származású, de már általánosan ismert Gál Sándor mindenben támogatott. A főkormányszék jelöltjét, gróf Mikó Imrét választotta meg elnökének a székely népgyűlés.

Az előterjesztések pontját képezte a szász és román nemzetekhez intézett felhívás, amely kifejtette és az erdélyi nemzetek tudomására hozta: a székely nép azért gyűlt össze Agyagfalva terére, hogy arról tanácskozzon „miként lehessen testvériesen helyreállítani a békét, s ennek áldásaiban megvédeni a királyi széket s az ország megtámadott belcsendét.” A gyűlésre összeült székelység - folytatódik az erdélyi népekhez intézett proklamáció - kész oltalmazni a népek kivívott szabadságát, ezért elvárja mind a szászoktól, mind a románoktól, hogy „keblükben minden törvényellenes bújtogatásokat megszűntetvén, a bújtogatókkal statárialiter bánjanak”, fogadják el a király által szentesített uniót, engedelmeskedjenek a független magyar minisztériumnak, katonával és pénzzel segítsék az országot.

A második és harmadik napon, október 17-én és 18-án kizárólag az önvédelem ügyével foglalkoztak. Abban mindenki szót értett, hogy azonnali cselekvésre van szükség, de annak módját illetőleg nagymértékben különböztek a vélemények.

Végül a Székely Nemzeti Gyűlés az azonnali harcba indulás mellett döntött. Sajnos a sikeres kezdet után súlyos vereség következett, amely a székely tábor széthullásához vezetett.

Az Agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés jelölte ki véglegesen a székelység helyét a magyar polgári nemzetben, ezért az 1848-as magyar forradalmat jelentős székelyföldi eseménynek kell tartanunk.