Korondi fazekasság

A korondi kerámiakészítés, kialakulásának kezdetén, a nincstelenek számára kenyérkereső, a kevés földűeknek kiegészítő foglalkozást jelentett.

Ezzel is magyarázható, hogy a korondiak a kezdet kezdetétől elsősorban használati edényeket készítettek: puliszka főzőt, fuszulykás fazekat, káposzta főző fazekat, káposzta sarvaló kondért.

Ősszel ők látták el a messzi környéket szilvaízes fazékkal. A főzésre-sütésre használt lábasok, fazekak mellett nagyszámban készítettek ételhordásra kantáros fazekat, a szapuláshoz pedig lúgos fazekat. Érthető tehát, hogy az első levéltári bejegyzésekben is elsősorban a vörös, mázatlan edényeket említik jellegzetes korondi készítményként. Míg a korondi fazekasok pirosra (vörösre) égetett parasztedényeket (fazekakat, korsókat, tálakat) készítettek, a csíkmadarasiak jellegzetes terméke a fekete edény volt.

A történelmi források, levéltári bejegyzések adataiból arra következtethetünk, hogy a székelyudvarhelyi fazekas céh számára Korond és környéke fazekassága nagy veszélyt jelentett. A történelem során számos fejedelem, köztük I. Rákóczi György is, az udvarhelyi fazekas céhnek monopóliumi jogot biztosított a kerámia-forgalmazás terén, így törvény tiltotta a környező falvakban a kerámiával való kereskedelmet. A tiltás kikerülése végett a környező falvak fazekasai legtöbbször a törvényszegéshez folyamodtak. Volt azonban még egy kivezető út, amit korondi „találmányként" emlegetnek a források: olcsó áruval elárasztani a piacokat, visszakozásra késztetni a céheket. Egy 1778 körül keltezett székelyudvarhelyi folyamodványból: „. . . a mi városunkban sokadalmakban korondi és más kontárok árulván magok edényeiket könnebségre jól meg nem égetik, a vásárlók hozzá nem tudván, megveszik edéneiket. ( . . . ) Más mesterember pedig (az udvarhelyiek — T. Z.) maga munkáját több költéssel készíti, az hitvány, olcsó edény miatt nem árulhat és mesterségét nem folytathatja . . .”

A korondi fazekasság történetének mindmáig talán legnagyobb vízválasztója 19. század végén, a 20. század elején, a mázas edények térhódításával kezdődött. Ettől kezdve készítik azokat az edénytípusokat, amelyek ma is a döntő többségét alkotják a korondi termelésnek. A mázas kerámia elterjedésében a döntő lendületet az 1893-ban alapított székelyudvarhelyi kő- és agyagipari szakiskola jelentette. Sok korondi fiatal látogatta, akik hazatérve, a mázasedény készítésének úttörői lettek. A korondi kerámia metamorfózisával egyidőben rendre megszűntek a szomszédos fazekasközpontok. Az első világháború idején sem szünetelt a korondi fazekasok tevékenysége. A két világháború között tért hódítanak a szászos, kékes motívumok, s egyre több, a hagyományostól eltérő cifra vázát készítenek. A korondi fazekasság harmadik és méreteiben legnagyobb virágzása a felszabadulás utáni években kezdődött. 1948-ban államosították a két edénygyárat, a hetvenes évek elején pedig elkészült a modern edénygyár is. Alig néhány évtized alatt az egykor lenézett, szegénységet jelentő foglalkozásból a falu legfontosabb megélhetési forrása lett.

Az anyagi és szellemi változások nyomán a szokások is teljesen átalakultak. A korondi fazekasok munkáiban számtalan, különböző eredetű és színvonalú edényforma, technika, díszítőmotívum és díszítmény található. A korondi fazekasság igazi értékei közé tartoznak a gyakran emlegetett bokályok, tányérok, csicses korsók, kulacsok, a Molnár Vince révén felelevenített mázatlan vörös edények, szilvaízes fazekak, tálak, lúgos fazekak, tejforralók. A leggyakrabban előforduló díszítmények: kis és nagy cserelapis, gyopáros, madaras, kapuzábós, bogláros minták.
(Forrás: Tófalvi Zoltán: A korondi fazekasság rövid története c. tanulmányában In: Ethnographia / A Magyar Néprajzi Társaság Értesítője 94. évfolyam 1983/4.  (p. 599 – 613.)

Házaló és szekeres fazekasok
A házalók fogattal nem rendelkezve, kora hajnalban felkerekedetek, átalvetővel a hátukon vagy egyszerűen összefűzött fazekakkal leereszkedtek a környező, viszonylag módosabb falvakba: Énlaka, Etéd, Siménfalva, Székelykeresztúr vidékére, egészen Udvarhely és Segesvár környékéig. Termékeiket legtöbbször gabonáért értékesítették.

A fazekasok másik csoportja szekérrel járta a Mezőséget, Erdély falvait. Korondon viszonylag nagyon korán megjelentek a szekeres fazekasok. Sokszor s szekeresség olyan méreteket öltött, hogy a szülők gyerekeiket az iskolától is távol tartották.

Ízlések és fazekasok
A szekeres az egyes vidékeken élő etnikumok ízlése szerint hordta ki portékait. Tudta, hogy mi kell magyarnak vagy románnak. Tudták, hogy a szászoknak tiszta fehér edény kell, középen parányi zöld levéldísszel. A magyar több díszt kedvel, egy-két piros virágdísz is kell, inkább a karimájára, illetve a felső részére. Az erdélyi, főleg mezőségi románnak teljesen virágos edények tetszenek. Uralkodó szín a kék.