Székely Támadt vár

A Székely Támadt vár (Csonkavár) Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemléképületként szerepel. A bástyákat a különböző időszakokban itt parancsnokló várkapitányokról nevezték el. A Főtér (Szabadság tér) északnyugati sarkától a Vár utcán haladva északkeleti irányban, mintegy 200 méterre a székelyudvarhelyi vár előterébe érkezünk.

A középkori vár az egykori mezőváros, de a mai városkép egyik jelentős építészeti emléke az egykori Törvényszék utca és a városszerkezet meghatározó eleme.

Ha szemben állunk a vár bejáratával, attól jobbra a Fóris-bástya (nyolc szögű) mögötte, hátul a nyolc szögű Hajdú bástya (az 1980-as években ásatások színhelye volt a 3 szintes bástya- helyreállítása még lehetséges), míg bal kéz felől, elől a Bánffy-bástya, mögötte, az udvar északi végében pedig a Telegdy-bástya ("el-romlott"- megjelöléssel; az egykori Kornis utca - ma Horea utca - felőli részen ma is látható a feltehetően Kornis-címer és egy felirat helye) helyreállított maradványai láthatók. Az ó- és új-olasz rendszerű bástyákkal ellátott reneszánsz vár több szakaszban (1490-92, 1561-65) épült az egykori domonkos illetve ferencrendi rendház helyén.

Az egykori kolostort először Báthori István erdélyi vajda próbálta várrá alakítani. Az első építkezések 1490-92 között lehettek. Ezt megelőzően Székelyudvarelyen vár létezése sem régészetileg, sem okleveles úton nem bizonyítható. Lakatos István szerint (1702) a szentferencrendi zárdát 1595-ben vették el a fejedelmek. Benkő József is a kolostor ferences voltáról beszél (míg Boros Fortunát, Veszely Károly a domonkos rend tulajdonának vélte). A XIII. század második felében a várban egy kőfaragványokban gazdag templom épült, amit később gótikus stílusban átépítettek. Orbán Balázs (1868) az akkor még jól látható romok alapján leírta a kolostortemplom méreteit, megjelölte a támpilléreit.

A székelyudvarhelyi várnak több megnevezése maradt fenn: Udvarhelyi vár (1492, 1572, 1577), Székelytámadt vár (1562,1564), mivel az 1599-ben a havasalföldi Mihály vajdához csatlakozó székelyek felégették, ezután lassan épült újra. Katonai szerepet csak a Habsburg-uralom berendezkedése után kapott, de a kuruc korban a visszavonuló kurucok felégették. Ettől kezdve Csonkavár (az utolsó lerombolásától, azaz 1706-tól) lett a neve, sőt gúnyosan még Zabolavárnak is hívták. A mai állapotában látható várat János Zsigmond fejedelem építtette 1562-65 között, az ellene fellázadt székelyek megfékezésére és így több évtizeden át a fejedelmi elnyomó hatalom támaszaként szolgált.

Az 1562-es székely felkelés után ez a vár próbálta fékentartani az ősi szabadságukat követelő székely köznépet. Csúfított neve: "Székelytámadt vár" (oklevelekben 1562-ben: Zekelthamad; 1564:-ben Zekeltamadt; 1568-ban Zekelttamatt néven). 1572-ben Báthori István erdélyi fejedelem már az " Udvarhelyi vár" elnevezést használja. 1599. október 29-én Báthori András erdélyi fejedelem és bíboros egy napot tölt a várban. A Mihály vajda - aki 1599-1600- ban kiállított okleveleivel visszaállította a székelyek ősi szabadságait - mellé szegült székelyek a várat lerombolták. Az 1600 őszén tartott lécfalvi országgyűlés pedig elrendeli az udvarhelyi vár visszaépítését. 1621-ben Kornis Ferenc udvarhelyszéki királybíró kapja zálogba, aki alapos leltárt készíttetett és a várat jórészt újjáépítette. II. Rákóczi György 5600 forintért eladja Kemény Boldizsárnak és nejének Bornemissza Zsuzsánnának. Az 1661. október 14-én érkezett török sereg a várat felgyújtja. Ezt követően I. Apafi Mihály, neje, Bornemissza Anna révén kapja meg, majd Szentpáli János bírta, végül visszaszállt a fejedelemre. A megközelítőleg négyszög alaprajzú (80x80 m), kaputoronnyal, négy bástyával és két rondellával megerősített várnak inkább védelmi szerepe volt, melynek biztonságát a Nagy-Küküllő vizéből feltölthető vizesárok is biztosította (ennek emlékét őrzi ma is a Tó utca). A várról Giovanni Morando Visconti készít vázlatos rajzot 1699-ben. A bástyák nevét az 1620-ban készült leltár említi. Az 1629. és 1630. évi leltárak arról tesznek említést, hogy a vár körüli vizesárkon híd ívelt át, előtte sorompó volt. A vár bejáratát felvonható kapuval látták el, melyet láncok és kötelek csigával mozgattak. A külső várat a belső vártól egy térség (ezt piacnak nevezték) választotta el, ahonnan kapun lehetett bejutni a belső várba. A belső vár a négy épületszárnyával zárt egységet alkotott. A várhoz jelentős várbirtok is tarozott. Az 1644. évi összeírás szerint 22 helységben írnak össze várhoz tartozó szántókat. szénaréteket, erdőket, malmokat és az ide szolgáló 96 jobbágyot. Az 1765. évi urbárium szerint már csak 13 helységben vannak várhoz tartozó birtokok, és a várhoz tartozó jobbágyok száma 25. A várudvar egykori épületeiről kevés megbízható adatunk van. A domokos (1497) illetve ferencrendi kolostortemplom és zárda feltehetően a XIII. században épült, melynek román stílusú ablakait Orbán Balázs még látta.

Jakab Elek és Szádeczky Lajos szerint ebben a várban volt a szerzetesi templom és kolostor, Udvarhely első egyháza. Így feltehető, hogy ez a tatárjárás előtti volt - vélekedik Léstyán Ferenc.

A domonkosokat a ferencrendiek váltották fel. Lakatos István 1702-ben úgy tudja, hogy a ferencesek temploma Szűz Máriának volt szentelve és homlokzatán a déli kapu fölött tisztán látszott Szűz Mária képe. A reformációig maradtak, amikor János Zsigmond kiűzi őket. Veszely is - Nagy Szabó Ferenc után - 1652-ből barátokat tud, akiknek kastromából a Székelytámadt várat csinálták. A várbeli templomból és kolostorból tehát János Zsigmond rendeletére elűzik a ferenceseket, amiben része lehetett a Székelytámadt vár építésének is, amelyről Nagy Szabó Ferenc írja: „A király népet külde Udvarhelyre... és a Barátok klastromából csináltatának egy várat, kit neveznek Székelytámadt várnak" Véglegesen a várépítés szünteti meg a klastromot és alakítja át a templomot is. Orbán Balázs leírása szerint román kori templom volt, gótikus ráépítésekkel (pl. díszes köríves ablakokkal), az átmeneti kor alkotása. A 17. század elején, 1694-ben a ferencesek újra megkísérlik visszamenni volt kolostorukba, amelyet Báthori Zsigmond visszad nekik, de hamarosan távozniuk kell. Az 1492-ben épült várkastély romjai is az 1893. évi várrendezés és a reáliskola építési munkálataival örökre megszűntek létezni. Ellenben a Csonkavár falmaradványainak és bástyáinak városképi jellege ma is szembetűnő. A feltevések szerint már a római hódítás idején egy határvédelmi szerepre berendezkedett római castrum (peremtábor) állott a mai vár helyén. Lukinich Imre szerint a Cohors I. Ubiorum és a Cohors IV. Britanica néhány alegysége biztosította a vár védelmét. A Baromvásártér 1874. évi rendezésekor pedig egy római katonai fürdő maradványait tárták föl. Ezután többen egy Árpád-kori vár létét feltételezik.

1599-ben, mint az elnyomatás emlékét, a várat a Vitéz Mihály vajdához csatlakozó közszékelyek lerombolják, de 1600-ban újraépítik. A vár a kuruc-labanc időket is megszenvedte: 1706-ban Pekry Lőrinc kuruc vezér, hogy ne kerüljön az ellenség kezére, leromboltatta, s ettől kezdve már nem építik vissza. Innen a Csonkavár elnevezése. A várat 1852-ben romos állapotban gróf Kornis családtól veszi meg Székelyudvarhely elöljárósága.

Az állami főreáliskola felépülésével egyidőben megszűnt az egykori kolostor és a templom épületeit is magába foglaló belső vár. A maradék romokat tehát 1893-ban a reáliskola építésekor tüntetik el. Ma a külső, 0,90-2,50 m vastagságú várfalak mind a négy oldalon 6-12 m magasságban az 1893-ban kialakított állapotban állanak. A várat 1955-ben műemlékké nyilvánították.

Az egykori székely kormányzati, a székely ispáni udvartartási központ most csendes építészeti emlék, idegenforgalmi látványosság. Négy évszázad változó történelmi sorsa, épülése és pusztulása tette egyértelműen egyszerűvé. A székelyudvarhelyi vár és környezete revitalizációs programja 1997-ben készült el.

A várról Jókai Mór (1853) is megemlékezik, aki akkoriban azt írta, hogy "Az udvaron most tengeri és borsó terem s a zászlós ormokon a becsületes csizmadia céh száríttat fehér ruhákat."

Az egykori főreaáliskola mai épületeA mai várudvar központi részét az állami főreáliskola (ma Eötvös József Mezőgazdasági Líceum) épülete foglalja el. 1890-91-ben épült, neoklasszikus homlokzattal, Meiner Károly budapesti műépítész tervei szerint. A Kelemen és Galter székelyudvarhelyi cégek munkájában közreműködtek Lindhard Károly segesvári építőmester és Draskóczi Jenő mérnök. Mivel az 52 helyiséget magába foglaló reáliskola teljes felszerelése még két évet vett igénybe így a hivatalos felavatásra csak 1893. május 1.-én kerülhetett sor. Az 1998. szeptember névadó ünnepség alkalmából Eötvös József (1813-1871) író, reformpolitikus és miniszter szobrát állították fel az iskola előtti díszparkban.

A vár tőszomszédságában (Tompa László u. 10.) a Tompa László (1883-1964) költő életét és munkásságát bemutató emlékkiállítást tekinthetjük meg. E díszes homlokzatú földszintes házban lakott 1920-tól haláláig (1964) a székelység nagy költője, műfordítója és lapszerkesztője. A ház falán emléktábla és dombormű emlékeztet a költőre (Bodó Levente szobrászművész munkája). Tompa Lászlónak kilenc verseskötete jelent meg 1921 és 1963 között. 1929-ben ő nyerte az erdélyi Helikon Társaságdíját, majd 1941-ben a Baumgarten-díjat. Verseiben nagy szerepet kapott Székelyudvarhely kisvárosi világa és az erdélyi táj.

Forrás: Ateesoft