Homoródkarácsonyfalvi unitárius templom

A hosszában települt falu közepén az országúttól keletre, egy dombon áll Homoródkarácsonyfalva 13. század végén épült román kori stílusjegyeket magánviselő gótikus műemlék temploma. Román kori szentélye máig fennmaradt, amit 1495-96-ban bővítettek, ekkor épült tornya is. Még megfejtetlen rovásfelirata a 14-15. században kerülhetett rá.

A reformáció után, az 1560-as években a katolikus falu unitárius vallásra tért, a templom is unitárius templom lett. A szentély északi támpillérén bevésett 1646-os és 1649-es évszám került elő, amely talán egy nagyobb helyreállítás évszáma lehet.

Kazettás mennyezete a 18. század első felében készült. A 18. században emberáldozatot is követelő harc folyt a templom birtoklásáért a katolikusok és az unitáriusok között, végül a katolikusok 1783-ban külön templomot építettek maguknak.

Az erdélyi falképek és festett faberendezéseket felmérő program keretén belül szondát nyitottak a templom északi falán, és egy királyszent arca került felszínre. A freskók feltárására 2006 áprilisának első hetében került sor a Homoródkarácsonyfalváért Alapítvány anyagi támogatásával. A legkorábbi freskót a diadalív mellett, a padlószinttől cca. 140 cm-re festették meg. Ez részben a mai szószék feletti felület, ahol egy nagyon szabálytalan keretezésen belül Jézus születése jelenetének lehetünk tanúi.

Újabb kifestésre a 14-15. század fordulóján kerülhetett sor. Szintén az északi falon, közvetlenül az eredeti falkorona magasságában ábrázolták Szent László kerlési csatáját (1068), amely Szent László-legendaként vonult be a köztudatba. Az első jelenete a ritkán ábrázolt “kihallgatás”. Itt a trónon ülő szent király előtt egy fél térdre ereszkedő bajuszos alak látható. Közvetlenül mellette egy Váradot szimbolizáló stilizált épület kapujában áll az áldásra emelt kezű püspök. A csatajelenet két részre oszlik. Szent László a forgatag közepén, amint bárdjával lesújt az egyik lova nyakát átölelő kunra. Az 1853-ban készített új ablak megsemmisítette az üldözési jelenet egy részét; Szent László alakja teljesen elveszett, csupán a menekülő kunt átjáró lándzsája látható ma már az ablaktól keletre eső felületen. A visszafelé nyilazó kun és az elrabolt lány alakja teljes épségében maradt fenn. A birkózási jelenetben Szent László viselete megváltozik. Vértje helyett, vörös színű, bő ujjú, hermelin szegélyű vörös ruhát visel, fejéről is hiányzik a sisak, csak korona látható rajta. A lefejezés jelenete teljes egészében megegyezik a gelencei és a ma már csak Huszka József rajzaiból ismert homoródszentmártoni jelenettel. Az újabb függőleges osztás után található a pihenési jelenet. A freskó színeinek intenzitása alig változott az évszázadok során, ma is eredeti pompájában tárul elénk.

Az utolsó középkori kifestésre feltételezésünk szerint az 1496-ban történt toronyépítés idején kerülhetett sor. Ekkor nemcsak a belső teret, hanem a tornyon fennmaradt nyomok alapján úgy véljük, hogy az egész homlokzatot díszíthették. A torony ismert festése nem figurális ábrázolás, hanem a sarkokat kihangsúlyozó sarokarmírozás és ablakkeretezés.